Most, hogy már viszonylag sok osztályban tartottam meg a foglalkozást a dohányzásról, az új törvényről, annak következményeiről, be tudok számolni az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról.
Túl sok a dia, ki kell szelektálnom néhányat, mert így nagyon szűkös az idő. Minden osztálynál ugyanott álltunk meg, és ugyanaz volt az első vitaindító mondat: "azért dohányzom, mert nem bírom nélküle". Ennél a pontnál mindig behozok egyéb függőségeket is (internet, csoki, energiaital...), és ez megfogja őket. Kiderült, hogy nem gondolkodnak azon, hogy mit jelent az, ha egy külső dologtól van valaki függésben, és hogy mi ezzel a probléma. Mi történik azzal, aki emiatt veszíti el a társas kapcsolatait, aki emiatt van haragban a családjával. Szívesen beszélnek erről, érdemes lenne csak a függőségről is órát tartani.
A másik kritikus pont egy olyan dia, amit azért tettem bele, hogy bemutassam, a fejlett, gazdag országokban sokkal kevesebben dohányoznak, mint a fejletlenebbekben:
Ezzel kapcsolatos első kérdés: ott miért szürke? Miután ezt tisztázzuk, jön az, hogy szerintem Kína nem elég fejlett? Ez nem rossz, mert ennél a pontnál próbálkozom annak bemutatásával, hogy mit jelent a szemléletváltás egy ország és annak lakosai részéről. Miért éri meg egy országnak az, ha kevesebb beteg ember van, miért éri meg többet költeni a prevencióra.
Hiszik is, nem is (mint azt, hogy valahol messze van egy Kanada nevű ország).
Az a pont viszont, aminél a legtöbbet időzünk a következő dia:
"A dohányosok a felelősek minden passzív dohányzás miatt kialakult betegségért is.
A nem dohányzók védelméről szóló törvény 2012. január 1-jétől hatályos."
Két vitaindító mondat. Mindkettő megértése és elfogadása feltételez némi empátiás készséget, ami sokszor hiányzik. A legtöbben (bár ért már nagyon kellemes meglepetés, főleg, amikor egymással vitatkoznak, és próbálják bemutatni a másik nézőpontot) képtelenek valaki más szemével nézni a dolgokat, szerintük aki nem dohányzik, az ne menjen szórakozni, vagy fogadja el, hogy ott füst van. Kedvenc példám a szegény felszolgáló anyuka, aki maga nem dohányzik, de egy olyan helyen kénytelen dolgozni, hogy eltartsa két gyerekét, és a passzív dohányzás miatt lesz tüdőbeteg. Vállalják a felelősséget a két gyerekért? Válasz: mondjon fel, ne menjen oda dolgozni.
Ezen a ponton még dolgozni kell, mert bárhonnan vettem eddig a példát arra, hogy a dohányosok joga addig tart, amíg nem sértik a nemdohányzókét, nem fogadják el. A szokásra vonatkozó példákkal viszont nagy sikereket érek el, például azzal, hogy jó pár éve még bárhol lehetett cigizni, buszon, repülőn, munkahelyen, a tanár akár még az osztályban is rágyújthatott... Na, ezt nem tudják elképzelni, mint ahogy az ő gyerekeik sem fogják tudni -remélem-, hogy hogy lehetett úgy szórakozni, hogy kavargott a füst...
