Szóval a folytatás. Amennyiben én teszem meg a jelzést, akkor az a következőképp történik: írok egy összefoglalót arról, hogy ki, mikor, milyen problémával keresett meg, mit tapasztaltam, beszéltem-e a diákkal személyesen, beszéltem-e a szülőkkel. Leírom azt is, hogy milyen benyomásaim voltak, és szerintem mik a szükséges lépések (védelembe kell venni a tanulót minél előbb).
Ezzel együtt kérek az osztályfőnöktől is egy véleményt, a kettőt együtt továbbítom a tanuló lakhelye szerinti Gyermekjóléti Szolgálathoz.
Amennyiben súlyos problémáról van szó, akkor személyesen keresem fel őket, hogy a kirendelt családgondozót megismerjem, és meg tudjuk beszélni, ki mit tapasztalt.
Ők hivatlaból elindítják a folyamatot. Ez azt jelenti, hogy minden bejelentést kivizsgálnak. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy először kiküldenek egy levelet, amelyben megkérik a szülőt, hogy gyermekével együtt fáradjon be hozzájuk ekkor és ekkor (az együttműködés szempontjából fontos lépés, hogy bemegye-e a szülő a felkérésre). Ha nem tesz ennek eleget, akkor a családgondozó személyesen keresi fel, és készít környezettanulmányt.
A további lépéseket is figyelemmel kísérem, telefonon, e-mailben, személyesen is tartom a kapcsolatot a családgondozóval.
Ezekről a lépésekről már előre beszámolok a gyereknek és a szülőnek is, hogy tudják, mire kell számítaniuk. Elmondom, hogy hogy néz ki a megkeresés, mit jelent a védelembe vétel, így nem éri őket váratlanul a családgondozó felbukkanása.
A szülők gyakran nem értik, hogy miért foglakozik az iskola a problémájukkal, de ha látják, hogy nem a beavatkozás, hanem a segítség a lényeg, akkor gyorsan elfogadják a dolgot.
Amennyiben a gyejó szükségesnek látja, a tanulót védelembe veszik. Erről fog szólni a következő bejegyzés.
