Akkor fordulok a Gyermekjóléti Szolgálatokhoz, amikor a tanuló otthoni vagy iskolai körülményei ezt indokolttá teszik. Ilyen eset például a bántalmazás, az elhanyagolás, a sok igazolatlan hiányzás, a bűnözői életmód felé való sodródás.
Az iskoláknak, különösen pedig a gyermek-és ifjúságvédőnek nagyon szigorú jelzési kötelezettsége van (ez a kötelezettség érint egyébként minden felnőttet, akinek a tudomására jut, hogy egy gyereknek segítségre van szüksége. A bántalmazás, a családon belüli erőszak NEM magánügy!).
Ezek az esetek túlmutatnak az iskola hatáskörén, az osztályfőnök, a tantestület nem tudja megoldani az otthoni problémákat. Amennyiben nem történik meg a jelzés, hallgatólagosan beleegyezünk abba, hogy az adott diák szenvedjen, magára hagyjuk kiszolgáltatott helyzetében.
Sajnos nagyon sok iskola (elsősorban nem a gimnáziumokra gondolok) fenyítésnek használja a szülő felé a Gyermekjóléti Szolgálatot: vigyázzon, mert jelentjük, és akkor majd nézhetnek! Úgy elveszik a családi pótlékot, hogy csak úgy zörög! Elviszik maguktól a gyereket!
A jelzés töbféle módon történhet:
- az iskola részéről hivatalosan
- valaki az iskolából név nélkül
- egy szomszéd besétál és elmondja
- a diák maga keresi fel a gyejót
Arról, hogy mi történik a jelzés megtétele után, legközelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése