Ma az egyik gimnáziumban tartottunk önismereti és konfliktuskezelési órát egy 9. osztályban. Új osztályfőnököt kaptak januártól, aki meglepődve tapasztalta, hogy az osztály nem fogadja el a tanári tekintélyt, senkire nem hallgatnak, mivel az előző osztályfőnök nem állított határokat, bárki bármit megtehetett.
Első lépésben felvettünk egy szociometriát, ami szerint ez egy nagyon összetartó közösség, sok a kölcsönös kapcsolat, elismerik és kedvelik egymást, bár az is látszott, hogy nincs egységes osztályvélemény. Az osztályfőnökkel közösen átbeszéltük a lehetőségeket, ekkor fogalmazódott meg az az elképzelés, hogy szükségük lenne önismereti foglalkozásra, empátiafejlesztésre. Felkerestem a Mérei Intézet munkatársát, Lobogós Juditot, aki eljött az iskolába, és tartott nekik egy bevezető foglalkozást.
Attól a számukra eddig ismeretlen helyzettől, hogy nem a megszokott rendben ültek le, hanem egy kört alkotva, teljesen más habitussal vettek részt a foglalkozáson (a bohócok természetesen továbbra is bohócok maradtak...).
Szó volt az érzelmekről, azok elfogadásáról, helyes kezeléséről (pl.: mit teszel, ha dühös vagy?) Mindenki átgondolhatta, hogy mi okoz számára frusztrációt, arra hogyan reagál. Mivel körben ültek, mindenki látott mindenkit, ezzel sikerült azt is elérni, hogy figyeljenek a társaikra, hallgassák meg, hogy ki mit mond, mit gondol. Az óra végén név nélkül írtak visszajelzést az élményeikről, és egyetlen tanuló kivételével mind azt írták, hogy szeretnék, ha lenne még ilyen alkalom. Ezzel már sikerült elérni, hogy legközelebb még motiváltabbak legyenek, hiszen ők kérték a folytatást. Talán majd a bohócok is kiesnek pár percre a szerepükből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése