Ismét a tanórákon szerzett tapasztalataimról szeretnék egy rövid összefoglalót adni. Ezt a témát már több ízben tartottam meg, nemcsak diákoknak, hanem a Fővárosi Pedagógiai Napok keretében tanároknak is.
Az óra alapját egy 2010-ben végzett kutatás adja, aminek a dokumentumai megtalálhatóak a honlapunkon, a Dokumentumok fül alatt.
A kutatás szerint a magyar fiatalok közel fele gondolja úgy, hogy jobban ért az internethez, mint a szülei. Ehhez a tényhez szoktam kapcsolni egy másik adatot, ami szerint ma átlag 5-6 évesen kezdik meg a gyerekek rendszeresen használni az internetet. Első kérdésem az osztályhoz: kinek van óvodás korú testvére? Viszonylag sok kéz szokott a magasba emelkedni. Kérdés kettő: kinek a feladata megtanítani a kistestvért, hogy mire vigyázzon, mit tegyen, ha játék közben felugrik egy kéretlen ablak? Hát igen, az ő feladatuk. Ők értenek hozzá, a szüleik (és a tanáraik is, mivel ez ugyanaz a korosztály...) még csak az elfogadás, a barátkozás fázisában vannak az internettel kapcsolatban. Ezen szemmel láthatóan el szoktak gondolkodni, és ez az a pont, ahonnan kiindulva meg tudom őket győzni, hogy bár már elég távol vagyok korban tőlük, mégis fogok tudni újat mondani ebben a témában.
Végigvesszük, hogy hogy lehet eldönteni, hogy egy információ hiteles-e, hogy mit jelent: "Ami egyszer nyilvánosságra került, az is marad?", bemutatom az internethotline.hu oldalt, és beszélünk arról is, hogy ki számít függőnek. Általában van az osztályban egy-két tanuló, aki függőnek vallja magát, de a beszélgetés során kiderül, hogy mégsem az. Ilyen kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban: Képzeld el, hogy ülsz otthon a gép előtt, "fészbukozol", amikor felhív a barátnőd, hogy találkozzatok. Elindulsz, vagy inkább maradsz, nehogy lemaradj valamiről a Facebookon? Ha épp játszol, akkor elindulsz, vagy maradsz, hogy teljesítsd a következő szintet? Hagytál már ki egy szülinapi bulit, egy mozit, vagy egy találkozót az internet miatt? Ha valamilyen hiba miatt egy hétig nem működne sehol az internet, mit éreznél, mire gondolnál? Stb...
Ezeken az órákon is, csakúgy, mint a dohányzásról szólóban, tapasztaltam, hogy szívesen beszélnek a függőségről, a tüneteiről, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy hol a határ, és hogy mik a következmények.
A Facebook egy külön fejezet. Pozitív tapasztalat, hogy szinte mindenki végigvette a biztonsági beállításokat, hogy nem osztanak meg fűvel-fával mindent. Mutatok egy trükköt erős jelszó készítésére, és beszélünk arról is, hogy mikor kell beleegyezést kérni képek közzétételére. Viszonylag új dolog a Facebookon belül a Timeline, erről is elmondok egy-két meggondolandó dolgot.
Ha marad idő, akkor végiggondoljuk, hogy szerintük mik a szabályai a tanár-diák ismeretségnek a Facebookon, hogy mi tartozik a privát szférába. Ez egy eddig kimondatlan terület, sok buktatóval.
Az órát úgy állítottam össze, hogy ne előadás legyen, hanem beszélgetés. El szeretném kerülni, hogy kinyilatkoztatás váljon belőle, hogy már az első mondatnál becsukják a fülüket. Van olyan osztály, ahol ezért nagyon meg kell dogozni, de általában nyitottak az eszmecserére.
Várom az érdeklődő osztályfőnökök jelentkezését!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése