"Virtuális tanulóknak" nevezzük azokat a fiatalokat, akik csak papíron járnak egy adott intézménybe, a jelenlétükkel már nem tisztelik meg az iskolát. Elsősorban nem a gimnáziumok problémája, mégis előfordul. Mit tehet az iskola?
Első lépés az, hogy észleli a problémát, és jó esetben kezd is vele valamit. 1-2 óra igazolatlan hiányzás után értesíteni kell a szülőt. 10 óra igazolatlan után a jegyzőt és a jegyzői gyámhatóságot (ilyenkor érdemes már a Gyermekjóléti Szolgálat felé is megküldeni a jelzést). Telnek a napok, eléri a gyermek az 50 igazolatlan órát, ismét mennie kell a levélnek az előbb leírt helyekre, kiegészítve már némi indoklással, hogy a szakemberek lássák, mi húzódhat meg a háttérben. Ebben a levélben szerepelnie kellene, hogy mit próbált meg eddig tenni az iskola, mit tapasztalt a szülő részéről, mit tapasztalt, amikor a diák épp bement. Ha a jegyző kap egy ilyen összesítést, sokkal jobban el tudja dönteni, hogy milyen lépést tegyen annak érdekében, hogy a gyermek visszataláljon az iskolába. Februárban szigorították meg az igazolatlan hiányzás következményeit, erről részletes információk találhatóak meg a honlapunkon.
A diákot a jegyző védelembe veszi 1 évre (lásd korábbi bejegyzések). Van, amikor viszont ezek a lépések sem elegendőek, a tanuló továbbra sem jár iskolába, és esetleg haza sem túl sűrűn. Ismét felmerül a kérdés: mit tehet az iskola?
Nemrég találkoztam egy ilyen esettel. Fiatalember 16 éves, és hónapok óta nem tette be a lábát a gimnáziumba. Beszéltem már mindenkivel: családgondozóval, apukával, osztályfőnökkel, gyámhivatallal, igazgatóval. Mind megegyeztünk abban, hogy nem szabad hagyni, hogy ez a fiú teljesen elkallódjon. Ez rendben van, de hogy érjük el? Védelembe vették, de az ott leírtakat sem tartotta be.
Összehívtam egy esetmegbeszélést, hogy közösen gondolkodjunk a továbbiakról. Meghívót kaptak: Jegyzői Gyámhatóság, Gyermekjóléti Szolgálat, Igazgató, BRFK Bűnmegelőzési Osztály, apuka, tanuló (virtuális), osztályfőnök. El is jöttek. Mindenki elmondta, hogy mit tett eddig, mik voltak a tapasztalatai. A fiú elismerte, hogy nem jár jó úton, már gondolt is rá, hogy változtatni kellene, majd szeptembertől másképp lesz, átmegy egy másik iskolába. Szerette volna ennyivel megúszni, de szerencsére az ott ülő emberek mind komolyan gondolták, hogy visszaterelik a helyes útra, és bár már számtalan ígéret elhangzott korábban is, amiket nem tartott be, nem adták fel. Elmondtuk neki, hogy nem szeptembertől tanköteles, hanem a mai napon is az, és holnap is az lesz. Amennyiben az alapellátáson belül nem sikerül megoldást találni, a következő lépés a szakellátás, ami azt jelenti, hogy kiemelik a családból, édesapjától megvonják a szülői jogait, és az állam lép a helyére. Részletesen felvázoltam előtte ezt az utat, talán valamit meg is értett belőle, mert utána már határozottabban mondta, hogy azt nem szeretné mégsem, ő mostantól be fog járni. Ultimátumot kapott: holnaptól iskolába jár (közben kereshet egyéb oktatási intézményt), és tartja a kapcsolatot a családgondozóval. Amennyiben ennek nem tesz eleget, az azt jelenti a gyámhatóság számára, hogy nem sikerült az alapellátáson belül megoldani a problémát, tehát kötelesek megtenni a következő lépést a szakellátás felé.
Nem volt kérdése, nem szólt hozzá semmit. Nem tudom, hogy annak van-e értelme, ha belső motiváció és meggyőződés nélkül, pusztán félelemből megy ismét iskolába, de nem volt más választásunk. Saját magától kell őt megvédeni ebben az esetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése