dohányzás következményeiről tartott óra

Most, hogy már viszonylag sok osztályban tartottam meg a foglalkozást a dohányzásról, az új törvényről, annak következményeiről, be tudok számolni az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról.

Túl sok a dia, ki kell szelektálnom néhányat, mert így nagyon szűkös az idő. Minden osztálynál ugyanott álltunk meg, és ugyanaz volt az első vitaindító mondat: "azért dohányzom, mert nem bírom nélküle". Ennél a pontnál mindig behozok egyéb függőségeket is (internet, csoki, energiaital...), és ez megfogja őket. Kiderült, hogy nem gondolkodnak azon, hogy mit jelent az, ha egy külső dologtól van valaki függésben, és hogy mi ezzel a probléma. Mi történik azzal, aki emiatt veszíti el a társas kapcsolatait, aki emiatt van haragban a családjával. Szívesen beszélnek erről, érdemes lenne csak a függőségről is órát tartani.

A másik kritikus pont egy olyan dia, amit azért tettem bele, hogy bemutassam, a fejlett, gazdag országokban sokkal kevesebben dohányoznak, mint a fejletlenebbekben: 

Ezzel kapcsolatos első kérdés: ott miért szürke? Miután ezt tisztázzuk, jön az, hogy szerintem Kína nem elég fejlett? Ez nem rossz, mert ennél a pontnál próbálkozom annak bemutatásával, hogy mit jelent a szemléletváltás egy ország és annak lakosai részéről. Miért éri meg egy országnak az, ha kevesebb beteg ember van, miért éri meg többet költeni a prevencióra. 

Hiszik is, nem is (mint azt, hogy valahol messze van egy Kanada nevű ország).

Az a pont viszont, aminél a legtöbbet időzünk a következő dia:

"A dohányosok a felelősek minden passzív dohányzás miatt kialakult betegségért is.

A nem dohányzók védelméről szóló törvény 2012. január 1-jétől hatályos."

Két vitaindító mondat. Mindkettő megértése és elfogadása feltételez némi empátiás készséget, ami sokszor hiányzik. A legtöbben (bár ért már nagyon kellemes meglepetés, főleg, amikor egymással vitatkoznak, és próbálják bemutatni a másik nézőpontot) képtelenek valaki más szemével nézni a dolgokat, szerintük aki nem dohányzik, az ne menjen szórakozni, vagy fogadja el, hogy ott füst van.  Kedvenc példám a szegény felszolgáló anyuka, aki maga nem dohányzik, de egy olyan helyen kénytelen dolgozni, hogy eltartsa két gyerekét, és a passzív dohányzás miatt lesz tüdőbeteg. Vállalják a felelősséget a két gyerekért? Válasz: mondjon fel, ne menjen oda dolgozni. 

Ezen a ponton még dolgozni kell, mert bárhonnan vettem eddig a példát arra, hogy a dohányosok joga addig tart, amíg nem sértik a nemdohányzókét, nem fogadják el. A szokásra vonatkozó példákkal viszont nagy sikereket érek el, például azzal, hogy jó pár éve még bárhol lehetett cigizni, buszon, repülőn, munkahelyen, a tanár akár még az osztályban is rágyújthatott... Na, ezt nem tudják elképzelni, mint ahogy az ő gyerekeik sem fogják tudni -remélem-, hogy hogy lehetett úgy szórakozni, hogy kavargott a füst...

tréning

Ma az egyik gimnáziumban tartottunk önismereti és konfliktuskezelési órát egy 9. osztályban. Új osztályfőnököt kaptak januártól, aki meglepődve tapasztalta, hogy az osztály nem fogadja el a tanári tekintélyt, senkire nem hallgatnak, mivel az előző osztályfőnök nem állított határokat, bárki bármit megtehetett. 

Első lépésben felvettünk egy szociometriát, ami szerint ez egy nagyon összetartó közösség, sok a kölcsönös kapcsolat, elismerik és kedvelik egymást, bár az is látszott, hogy nincs egységes osztályvélemény. Az osztályfőnökkel közösen átbeszéltük a lehetőségeket, ekkor fogalmazódott meg az az elképzelés, hogy szükségük lenne önismereti foglalkozásra, empátiafejlesztésre. Felkerestem a Mérei Intézet munkatársát, Lobogós Juditot, aki eljött az iskolába, és tartott nekik egy bevezető foglalkozást.

Attól a számukra eddig ismeretlen helyzettől, hogy nem a megszokott rendben ültek le, hanem egy kört alkotva, teljesen más habitussal vettek részt a foglalkozáson (a bohócok természetesen továbbra is bohócok maradtak...).

Szó volt az érzelmekről, azok elfogadásáról, helyes kezeléséről (pl.: mit teszel, ha dühös vagy?) Mindenki átgondolhatta, hogy mi okoz számára frusztrációt, arra hogyan reagál. Mivel körben ültek, mindenki látott mindenkit, ezzel sikerült azt is elérni, hogy figyeljenek a társaikra, hallgassák meg, hogy ki mit mond, mit gondol. Az óra végén név nélkül írtak visszajelzést az élményeikről, és egyetlen tanuló kivételével mind azt írták, hogy szeretnék, ha lenne még ilyen alkalom. Ezzel már sikerült elérni, hogy legközelebb még motiváltabbak legyenek, hiszen ők kérték a folytatást. Talán majd a bohócok is kiesnek pár percre a szerepükből...

Védelembe vétel

A gyerekeket a jegyző veszi védelembe. Ennek az a célja, hogy a problémák ellenére a tanuló a családban maradhasson, és így az alapellátáson belül sikerüljön megoldani a gondokat. Ez minden félnek az érdeke. A család együtt maradhat, és segítséget kapnak a helyzetük javítására, a gyermek nem kerül be a szakellátásba, az államnak kevesebb pénzébe fog kerülni.

A folyamatot a Gyermekjóléti Szolgálat indítja, általában jelzés alapján, de arra is volt már példa, hogy a gyerek maga kérte a folyamat elindítását.

A védelembe vétel szükségességének a megállapításához a gyámhivatal kiír egy tárgyalást. Ezen minden érdekelt félnek kötelező megjelenni. A családgondozó összefoglalja az addig történteket (vagy nem történteket, a legutóbbi tárgyaláson, amin részt vettem, a családgondozó még egyszer sem találkozott sem a gyerekkel, sem az anyukával), meghallgatják a gyermekvédelmi felelőst, szükség esetén az osztályfőnököt is. A gyámügyi ügyintéző döntése, hogy a hallottak alapján szükséges-e védelembe venni a fiatalkorút. Szót kap természetesen mind a szülő, mind a gyerek is.

Amennyiben megállapításra kerül a védelembe vétel szükségessége, a családgondozó meghatározza a kötelezettségeket, elsősorban a szülők részére. Ez általában magában foglalja, hogy rendszeresen kapcsolatot kell tartaniuk a Gyermekjóléti Szolgálattal, ha szükséges pszichológushoz kell járniuk, de megállapodnak minden szükséges lépésben, az adott problémától függően.

A védelembe vétel időtartama 1 év, de kérésre bármikor felülbírálható. Amennyiben például családon belüli bántalmazás történt, és a bántalmazó nem él a kapott segítséggel, akkor a gyámhivatal dönthet úgy, hogy szükséges a tanuló családból való kiemelése. Ha a probléma megoldódott (például a lakhatás), akkor azt állapítják meg, hogy nem szükséges tovább fenntartani a védelmet, és lezárják az eljárást.

Amennyiben van kérés arra vonatkozóan, hogy milyen témával foglalkozzunk itt a blogban részletesebben, akkor kérem, hogy az ötleteket írják meg vagy e-mailben, vagy kommentben (megjegyzés)!